Ahol az ég utolsó lépcsője szivárványszirmokkal be van lepve,
ahol az imák szavai mind egy egy gyöngyvirággá változnak
az Úr jelenlétében,
és a ragyogás része mindennek, és mindenki gyermeke a Fénynek...
A magasságokban megmozdul egy kicsi, ártatlan és szerény
csillagocska,
és tűzvirággá változva, egy szikrát küld a földre,
elindul megszületni egy angyalka,
a forró szerelem pajkos gyermeke, ki nyilakat,
és virágokat dobálgat száraz szívekben,
mint egy istenség, életet vagy halált osszon,
és ahol hűséget és tisztaságot talál,
boldogságot és jutalmat, bőkezűen hozzon.
Virágoskertek és gyümölcsfák, természeti pompája,
kezein, ajkain, hajában, tekintetében találom,
Angyalka, köszönöm kedves és értékes ajándékodat,
a valóság szebb mint a legszebb alom,
nekem adtad a legnagyobb gyémántod, és most,
szívembe, lelkembe, lényembe rakom,
erőt, bátorságot és szeretetet kapjak,
érte mindenemet adom.
A sivatag szívemből legyen oázis,
oly szép amit érzek,
mi vagyok én, hogy Téged csodálhassalak,
egy elsuhanó árnyék, utolsó kísértése?
Lelked szép titkai túl nagyok,
hogy egy halandó mint én, megértse,
De oly magasztos hogy megszületett,
a tövis és a Rózsa,
a SZERELEM!